A férfiak nem bíznak a nőkben, benned meg lehet bízni ?

 

Érdekes bepillantás volt ez számomra a férfiak lelkébe. Nem csak érdekes, de néha megdöbbentő.

Az elmúlt héten megjelent cikkemben arról írtam, hogy mit gondolnak a nők a férfiakról.

Az mutatkozott meg, hogy lehetséges, nem mi vagyunk érzékenyebbek. A férfiak lelke érzékenyebb, mint a miénk, nőké.

Aki ismer, tudja, hogy szeretek őszintén írni. Azt írom, ami az én meglátásom, akkor is, ha emiatt bizonyos körökben nem vagyok népszerű. Sajnos nem tudtam beállni a „szidjuk együtt a pasikat” sorba sem. Azok a nők, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, felteszik néha a kérdést, hogy vajon mért nem írnak a férfiak is olyan dolgokat a nőkről, mint amiket mi posztolgatunk erre-arra. Talán azért, mert több tisztelettel fordulnak felénk, mint mi feléjük.

Bár a médiában és a hétköznapi életben azt mondják, a nők az érzékenyebbek, ez nem igaz. Pszichológiai felmérések mutatták ki, hogy a férfiak érzékenyebbek a nőknél, csak legfeljebb nem mesélnek róla. Éppen azért, mert akkor mi nők, gyengének tartanánk őket. Hisz mit hallunk nagyon gyakran? „Minden férfi tutyimutyi”.

A nők erős férfit keresnek. A baj az, hogy mi nők közben kemények lettünk. Egy kemény nő mellé nem tud erős férfi kapcsolódni. Egy nő lágy, kedves, befogadó, elfogadó, simogató. De a nőiség ma nem igazán erről szól. Sokkal inkább arról, hogy szingliként majd mi mindent megoldunk egyedül. Rövidre vágatjuk a hajunkat – és megmagyarázzuk, hogy azért, mert így kényelmesebb – férfiasan beszélünk, káromkodunk, öltözünk. Döbbenetes adatok vannak arról, hogy Japánban óriási a szingli nők aránya, és egyre nő. Amerikában is nő a szinglik aránya, és a nőket nem igazán érdekli már a együttlét sem. Ez az egyik oka annak, hogy egy kapcsolatban az a bizonyos élet előbb utóbb megszűnik. A másik fő oka, hogy amit szerelemnek hiszünk, az valami egészen más érzelem, és ezért a lufi nagyon hamar kipukkad.

A férfiak sok száz év óta nem bíznak a nőkben. A beszélgetéseim során szinte minden férfi kijelentette, hogy nem bízik meg 100 százalékosan a női nemben. A jelen felmérések szerint, sokkal több nő csalja meg a párját, társát, férjét, mint fordítva. Továbbá, a nők sokkal jobban hazudnak, mint a férfiak, ezért a női füllentések nem derülnek ki általában. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok gyermek idegen apától származik, amiről a férfi nem tud. Ha valaki járatos a családállítás módszerében, az tudja, hogy ez milyen nagy terhet ró a családra, a gyermekre. A feminizmus pedig végképp megkeményítette a nőket. A férfiak éppen ezért félnek belemenni a szerelembe. Ezért továbbra is keresnek, keresik azt a nőt, aki igazán szereti őket. Ugyanis ők ezt pontosan érzik. Azt, hogy mi a „valódi” oka, a nő figyelmének. A szerelmek nagy része nem valós. Kivetítés, beleképzelés, családi minták, és főleg: megalkuvás. Amikor egy pár ilyen feltételek mellett él együtt, hiába mutatunk szeretetet, párunk tudatalatt érzi, hogy valójában nem szeretjük őt igazán.

Egy ismerős hölgy egyszer feltette a következő kérdést, egy internetes oldalon. „Vajon a férfiaknak van lelkük?” A kérdésre több férfi válaszolt, némelyek nyomdafestéket nem tűrő szavakkal.
Társkereső oldalakon nők írnak rá férfiakra, szinte felkínálva magukat. Néha egyértelmű utalással az együttlétre. Több társkereső oldalon fent lévő férfi mesélte el ilyenfajta élményeit. Közben a hölgyek arról panaszkodnak, hogy a társkereső oldalakon csak bunkó férfiakkal lehet találkozni, akik nem is akarnak komoly kapcsolatot, csak pásztorórát

Úgy gondolom, mi nők nagyban tehetünk erről. Hisz még mindig a kihívő külsővel akarjuk a férfiakat „megfogni”. Sajnos azonban ez nem elég a boldogsághoz. Fenntartható egy kapcsolat persze így is, egy rövid ideig. Amíg hat az újdonság ereje. Igazi, akár sírig tartó kapcsolat azonban csak akkor lesz, ha a testi kapcsolódás mellett a lelkünk is kapcsolódik egymáshoz.